Czakó Péter blogja

A monocikli közlekedési eszköz, a bicikli egykerekű megfelelője.

Kipróbálása csak jó egyensúlyérzékkel rendelkező személyek számára ajánlott. Pár óra esés-kelés után az ember kellő gyakorlatra tehet szert az eszköz használatában, ami elsősorban kiváló egyensúlyérzéket és jó reflexeket követel. Kanyarodni is lehet vele, bár az már nem egyszerű dolog: az ember kicsit elfordul felsőtestből, a lába meg majd utána fordul. Elvetemültebbek akár ugrálhatnak is vele.

Az egykerekűzés, mint sport a 90’ évek elején jelent meg. Egy konkrét ember nevéhez fűződik az egykerekűs sport kialakulása, ez pedig „Kris Holm” aki saját tapasztalatait is felhasználva tervezett újabb és újabb egykerekűket. Kezdetben felkerült egy terep gumi, ami már alkalmas volt a hegyi tekerésre – jobb tapadása révén, majd az ülés első felén elhelyezett egy kapaszkodót, amivel a stabilabb haladást segítette elő. Így már nehéz terepen is használható lett. Itt merült fel a kerék méret kérdése ill. a hajtókar mérete, ami meghatározza az egykerekű sebességét. Terepen általában 24’ kerékméretet vagy 26’ használnak, mivel ezzel már kellemes sebességet lehet elérni. Egyes modelleket fékkonzollal szerelnek fel, ami lehetővé teszi V vagy Hidraulikus fék használatát, a fékkart egy konzol segítségével lehet rögzíteni az ülés alatt.

Természetesen nem csak a hegyi kerékpározáshoz hasonló egykerekűzés alakult ki, megjelent emellett, a flatland – hez hasonló freestyle, street, ill. egyéb ügyességi válfajok is, amiből ma már „olimpiát” is rendeznek. Ezen kívül léteznek gólyalábas szaxofonosok is.